header-image

Rothasztás szakkönyv

Szerző: 
Dr. Öllős Géza, Dr. Oláh József és Palkó György
Megjelenés: 
2010. november

A 2010. évi szennyvízágazati konferenciára időzítve, a MaVíz gondozásában jelent meg a Dr. Öllős Géza, Dr. Oláh József és Palkó György által jegyzett Rothasztás c. szakkönyv. Az 1104 oldalas, a korábbi Öllős-könyvek (Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben, Csatornarendszerek üzemeltetése) sorába illeszkedő tudományos mű maradéktalan részletességgel és alapossággal mélyül el a szennyvíziszap kezelésének kémiai, biológiai és műszaki kérdéseiben.

A szerzők könyvük első részében az anaerob lebontás biokémiai alapjait, a környezeti tényezők hatását (pH, lúgosság, illó zsírsav koncentráció, tartózkodási idő, hőmérséklet) és a lebontási folyamat kinetikai leírását tárgyalják. A további fejezetekben a különböző eredetű szerves vegyületek (BTEX, PAH, PCB, klórtartalmú vegyületek) anaerob lebontását, ipari szennyvizek tisztítását, a szennyvíztisztításban alkalmazott reaktorokat (UASB, EGSB, ASBR) és a tisztítási folyamatot meghatározó baktériumokból kialakuló „bioszemcse” képződés folyamatát ismertetik. A könyv tárgyalja a hulladékok és szerves anyagok rothasztás előtti előkezelését (mechanikai aprítás, kémiai és termikus roncsolás stb.) és értékeli a roncsolási eljárások hatására bekövetkező biogáz kihozatalt.

A szerzők ismertetik a különböző eredetű hulladékok közös rothasztását, a ko-szubsztrát rothasztás alapelvét, a mezőgazdasági hulladékok, trágyák és szennyvíziszapok biogáz potenciálját. A szerzők foglalkoznak az energianövények, élelmiszeripari hulladékok és trágyák közös rothasztásával is. A szerzők értékelik, és példákon keresztül mutatják be a rothasztók üzemének ellenőrzésére és szabályzására alkalmas mérési módszereket (pH, lúgosság és az illósav, enzim aktivitás). Mintapéldákat mutatnak be a rothasztók tervezésére is.

A könyv üzemeltetési fejezetében a szerzők bemutatják az egy- és két-lépcsős, mezofil és termofil rothasztók kialakítását, az eljárások előnyeit és hátrányait, illetve több esettanulmányon keresztül ismertetik az egyes eljárásokkal szerzett tapasztalatokat. A könyv foglalkozik a rothasztás korlátaival, természetidegen (xenobiotikus) vegyületek lebontásával és a biogáz tisztításával. A könyv utolsó fejezete összefoglalja a hazai rothasztási tapasztalatokat, és értékeli hazánkban alkalmazott anaerob, szennyvíztisztító reaktorok (UASB, IC) üzemi eredményeit.

Mindezekre tekintettel kijelenthető: a Rothasztás alighanem jóval többet nyújt a szennyvízkezelésben érintett szakemberek számára, mint egy egyetemi tankönyv, vagy akár tudományos publikáció. Nemigen illethető más jelzővel, minthogy alapmű, amely várhatóan hosszú ideig meghatározó szakirodalma lesz a „szennyvizes társadalomnak”.