header-image

HAZAI TECHNOLÓGIAI TUDÁS, INNOVÁCIÓ

Hatékony megoldások és fejlett technológia a félelmekkel szemben

  • gyógyszer/hormon maradványok

    Való igaz, hogy a gyógyszerek a vizelettel együtt távoznak a szervezetünkből, és megjelennek a szennyvízben, majd annak tisztítása után valamilyen stabilizált állapotban a befogadóba, vagyis egy természetes vízfolyásba, végül a tengerbe kerülnek. De Magyarországon a szolgáltatott víz 95 %-a nem a felszíni vizekből származik, itt kizárható a gyógyszermaradvánnyal szennyezett víz és a vízbázis közötti közvetlen kapcsolat.
    A felszíni vizek gyógyszermaradvánnyal való megfertőzésének veszélyét egyetlen módon lehetne megelőzni: ha a gyógyszeripar olyan gyógyszereket állítana elő, melyek csak stabilizált formában kerülnének ki az ember szervezetéből. Ehhez azonban az EU „szennyező fizet” elvének kellene jobban érvényesülnie.
  • arzén

    Az arzén geológiai eredetű szennyezőanyag, amely Magyarország egyes részein szórványosan van jelen a mélységi rétegekből felhozott vízben. A mélyfúrású kutak megjelenése óta (közel egy évszázada) az ilyen területeken élők ezt a vizet fogyasztják – igaz, az arzén mennyiségét már több évtizede különféle eljárásokkal csökkentik. Ezen országrészek egészségügyi adatai és a víz arzéntartalma között eddig nem mutatott ki senki összefüggést. A korábbi 50 mikrogramm/liter határértéket az érintett vízműcégek évtizedek óta biztosítani tudták, de az EU – főleg a nagy arzéntartalmú tengeri halakat bőségesen fogyasztó tengermelléki népekre tekintettel – csökkentette, 10 mikrogramm/liter értékben határozva meg az ivóvíz arzéntartalmát. Az EU támogatásával a 2001-ben indult Ivóvízminőség Javító Program keretében megvalósuló beruházások eredményeként el kell tudnunk érni az előírt arzénszintet. Jelenleg ez a legnagyobb kihívás a hazai ivóvízellátás területén.
  • klór

    A vízművek szavatolják, hogy a klór mennyisége az egészségügyi határérték alatt maradjon. A klórszag megjelenése, erőssége a víz összetételétől függ. A klórtartalom kétségkívül néhol levon a csapvíz élvezeti értékéből, viszont szavatolja, hogy a Magyarországon szolgáltatott csapvíz mindenhol alkalmas emberi fogyasztásra. Ez a világ nagyobbik részén nincs így. Az esetleges klóros íz és szag távozik a csapvízből, ha kitöltjük, és várunk vele néhány percet fogyasztása előtt. A vízben oldott klór nem árt a szervezetnek. A szerves klórszármazékok, konkrétan a trihalometánok csoportja (THM) az, amely bizonyos mennyiség felett másfél-kétszeresére növeli a rákos megbetegedések kockázatát. Ezért szigorú a határérték, 50 mikrogramm/liter fölött nem lehet szolgáltatni az ivóvizet. Ez a határérték lefordítva azt jelenti, hogy minden százezredik embernél növekszik másfél-kétszeresére a kockázat, ha egész életén át (mondjuk 70 év alatt) éppen a határértéknek megfelelő THM tartalmú vizet fogyaszt. Azonban a magyarországi adatok alapján az ivóvíz THM tartalma 70-80%-ban 5 mikrogramm/liter, 20-25%-ban 20 mikrogramm/liter alatt van, és csak a maradék 5%-nyi rész az, amely határérték alatti, de a 20 mikrogramm/litert meghaladja.

    Sok hazai vízmű UV (ibolyán túli sugárzást) alkalmazásával csökkenti a klóradagolást.
    (kép: UV fény)
  • baktériumok

    Az ivóvíz iránt támasztott legfontosabb követelmény, hogy ne legyen benne az emberi egészségre káros baktérium. A víz csírátlanítását UV-fénnyel már ma is számos vízmű végzi, de ez nem jelent garanciát arra, hogy a hosszú vízvezetékben olyan helyeken, ahol az átöblítés viszonylag lassú, esetleg ne szaporodjanak el újra a káros baktériumok. Ezt a tudomány mai állása szerint megfelelő biztonsággal elsősorban klór hozzáadásával tudják a vízművek megelőzni. Az ivóvízhez hozzákevert klór mennyisége mindig az adott körülményektől függ. A minimálisan szükséges klórt a legkifinomultabb adagolóberendezések juttatják a vízbe. Van rá nemzetközi példa, mit jelenthet a klór mellőzése.
  • kemény víz /lágy víz

    A legjobbnak mondott hegyvidéki forrásvizek, karsztvizek, a legkedveltebb ásványvizek, vagy a nemzetközileg is elismert minőségű budapesti vezetékes víz kellemes ízét éppen a bennük lévő ásványi sóknak köszönhetjük. A tökéletesen megtisztított víz, vagyis a semmilyen más anyagot nem tartalmazó vegytiszta H2O (dihidrogén-monoxid), nem más, mint a desztillált víz. Ennek huzamos fogyasztása bizonyítottan káros az egészségre, sőt szélsőséges esetben akár halált is előidézhet. Nem véletlenül írja elő az ÁNTSZ a vízkeménység minimális szintjét a vízművek számára. Nem igaz az a tévhit sem, hogy az érelmeszesedés, az epe- és vesekő kialakulása összefügg az elfogyasztott víz keménységével.

    A túl kemény víz viszont mosáskor, fűtési rendszereknél többlet vegyszer, vagy energia felhasználást okoz. Ezt a jelenséget általában a felhasználó vízlágyító berendezésekkel csökkenti. Hazánkban egy vízmű központilag lágyítja a vizet, sok vízmű pedig polifoszfát adagolásával szintén központilag akadályozza a kálcium és magnézium sók kiválását.