header-image

Mitől fehér és zavaros a víz időnként, amikor kijön a csapból?

Mitől fehér és zavaros a víz időnként, amikor kijön a csapból?

Esetenként amikor kinyitjuk a csapot, fehér színű, zavaros víz jön ki belől. A közhiedelemmel ellentétben azonban a nem túl gusztusos jelenséget nem a klór, illetve az egyéb, víztisztító vegyszerek okozzák.

Ennek a sokak által tapasztalt jelenségnek több oka is lehet. A gázok oldhatósága megnő, ha növekszik a víz nyomása, vagy pedig csökken a víz hőmérséklete.

Ilyen jelenséget tapasztalhatunk például télen, amikor kint nagyon hideg van, és az erősen lehűlt tartályból a csaphoz érkező víz menet közben felmelegszik. Néhány pillanat múlva azonban a kifolyó vizet fehéres árnyaltúra varázsló apró buborékok elillannak, és a víz kitisztul.

A zavaros csapvíznek a nagy ásványianyag tartalom, vagyis a víz keménysége is az okozója lehet.

A víz keménységét a kicsapódó kalcium és magnéziumvegyületek mennyisége határozza meg. A kicsapódás intenzitása a hőmérséklettől, és az egyéb ionoktól is függ. A vízkeménység geológiai eredetű jelenség, amit a kőzetekből - pl. mészkőből - kioldódó kalcium- és magnéziumionok (Ca2+ és Mg2+ ) okoznak.

Ezek az ásványi anyagok minden nyersvízben előfordulnak, időnkénti feldúsulásuktól a víz zavarossá válhat.

Ha az emiatt zavarossá vált vizet felfogjuk egy edénybe, megfigyelhetjük,hogy bizonyos idő elteltével az ásványi sók leülepednek az edény aljára,és emiatt a víz kitisztul, ismét átlátszóvá válik. Az ülepedés mindig fentről lefelé történik.

A víz keménységének van határértéke, egy minimum és egy maximum érték. Előbbinek egészségügyi, utóbbinak pedig technológiai oka van. A minimum mennyiség 50 mg/l kalcium-oxid (CaO), a maximum ezzel szemben 350 mg/l kalcium-oxid.

Ha a határérték ezeknél kisebb, akkor lágy, ha pedig nagyobb, úgy kemény a víz.

Kétféle vízkeménységet különböztetünk meg egymástól, az állandót és a változót. A változó vízkeménység forralással megszüntethető; a változó és állandó keménység adja a víz összkeménységét.

Magyarországon a víz keménységét a német skála szerinti keménységi fokban mérik:
ha 1 liter vízben 10 mg kalcium-oxidnak megfelelő kalcium- vagy magnéziumion van, az 1 német keménységi foknak (nk°) felel meg. Ez az érték az 1 liter vízben lévő kalcium-oxid milligrammjának pontosan az egy tizede. Kalciumra és magnéziumra nagy szüksége van a szervezetnek, ezért muszáj, hogy a jó ivóvíz tartalmazzon bizonyos mennyiségben kalciumot, magnéziumot, és egyéb ásványi sókat is.

A kalcium a csontok, fogak, számára fontos ásvány, amelynek szerepe van a véralvadásban, az ideg-ingerület átvitelben, és néhány enzim aktivitásához is szükséges.
Hiánya csontlágyuláshoz, angolkórhoz vezethet.

A magnézium az idegrendszer és az izomzat működésében elengedhetetlen, védő hatása van többek között a szív- és érrendszeri betegségek ellen, és néhány, az energia hasznosításában részt vevő enzim nem fehérjealapú alkotója.
Hiánya esetén depresszió, fáradtság, szélsőséges esetben pedig akár szívroham is felléphet.

Éppen ezért a túl lágy, vagy ionmentes víz rendszeres fogyasztása veszélyes, mert felborul a szervezet sóháztartása.

A túl kemény víz vízkőlerakódást okoz a háztartási és ipari berendezéseken, károsítva azokat. Mivel a lágy víz nem alkalmas az emberi fogyasztásra, a kemény víz pedig rongálja a háztartási gépek alkatrészeit, a vízközművek általában közepes keménységű vizet szolgáltatnak.

A háztartási gépek, vagy különösen a kazánok vízcsöveiben lerakódó vízkő sokkal komolyabb károkat okozhat, mint ahogyan gondolnánk. A vízkő a csővezetékben, vagy a kazánban lerakódva egyrészt csökkenti a cső keresztmetszetét. Mivel a vízkő rossz hővezető, a lerakódó vízkőréteg miatt a fémcső fala nem tudja leadni az összes hőt a víznek, ezért a cső egy idő után túlhevül.

A fém és a vízkő eltérő hőtágulása miatt a vízkő megreped, a repedésnél a víz a forró fémmel érintkezik, hirtelen gőzzé lesz, és a gőz tágulásából származó nyomóerő szétveti a csövet, azaz felrobbanhat a kazán.

Ugyanakkor a vízkő a vízvezetéken lerakódva, védőréteget képez és akadályozza a vezeték korrózióját, valamint, hogy a káros anyagok a vízbe oldódjanak.

Egyébként ha szükséges, a vízszolgáltató lágyítja a vizet, vagy pedig egészségre ártalmatlan vízlágyítót tesz a vízbe, amely megakadályozza, hogy ezek a kalcium és magnézium vegyületek kicsapódjanak. A vízkövet ecettel távolíthatjuk el a legkönnyebben.

A mosógépet érdemes időnként ecetes vízzel átmosni: beleönteni egy kis üvegre való ecetet és állni hagyni egy éjszakát ,majd bekapcsolni és átöblíteni a gépet. Ugyanígy, ecettel lehet más háztartási berendezéseket is tisztítani, például vízforralót, kávéfőzőt, vagy teáskannát.

A vizet a vezetékrendszerben történő szállítás során bakteriális fertőzések érhetik, ezért folyamatosan fertőtleníteni kell.

A fertőtlenítést erélyes oxidálószerrel, az ózonnal, illetve UV-fénnyel végzik, így a szennyvizek káros szervesanyag tartalma csökkenthető. Mind az ózon, mind pedig az UV-sugarak szétroncsolják a mikroorganizmusok DNS-ét, meggátolva ezzel a szaporodásukat.

A fertőtlenítő eljárások között alkalmaznak még ultrahangos csírátlanítást is, ekkor kavitációval végzik el a fertőtlenítést. Ezzel a módszerrel csökkenthető a vízben oldott klór mennyisége, de a klórt nem lehet teljesen kiváltani, mivel az előző módszerek hatása nem tart túl hosszú ideig.

A tisztításhoz használt klórgáz mennyisége maximalizálva van. A klór agresszív vegyület, ezért a lehető legkevesebbet használják fel belőle, a megengedett maximum 1 mg literenként.

Forrás: origo.hu