header-image

Egyre kínzóbb hőséget jósolnak a tudósok Magyarországnak

Egyre kínzóbb hőséget jósolnak a tudósok Magyarországnak

Szomorú volt az idei nyár, a klímaváltozás előre jósolt következményei pontról-pontra teljesültek. Globálisan még két fok hiányzik a katasztrófához, de van még időnk megállítani – csak el kellene már kezdeni.

Vége a 2017-es nyárnak, az Országos Meteorológiai Szolgálat kiadott egy érdekes összegzést a hőségről, a melegrekordokról, a heves zivatarokról és átlaghőmérsékletről. Íme, a fontosabb megállapítások:

- Az idei nyár 1,7 fokkal volt melegebb az átlagnál.
- A csapadékmennyiség mindhárom nyári hónapban elmaradt a szokásos értéktől.
- Júniusban, júliusban és augusztusban is volt olyan hőhullám, amely miatt hőségriadót kellett elrendelni.
- A napi legmagasabb hőmérséklet a Baranya-megyei Sellye város közelében 57 napon haladta meg a 30 fokot, három településen pedig 19 napon mértek 35 fok feletti maximumot.
- Több heves zivatar is volt, a balatonaligai automata szélmérő 157 kilométer/órás széllökést regisztrált.

Mindez tökéletesen összecseng azzal, amit a klímaváltozás következményeként Magyarország számára jósolnak a tudósok: egyre kínzóbb és hosszabb hőségperiódusok, tartós aszály, majd hirtelen lezúduló, özönvízszerű esők és általánosan magasabb hőmérséklet.

Ami ez utóbbit illeti, már ez az 1,7 fokos többlet is fejbe kólintja az embert.

"A klímaváltozás sajnos egyértelmű, negatív hatásait immár a bőrünkön is érezzük, de konkrétan ez az 1,7 fok nem jelent drámai kiugrást. Ennyi eltérés az átlagtól akár a természetes ingadozásba is beleférne, 20 százaléknyi eséllyel ennél nagyobb eltérés ugyancsak lehetne minden klímaváltozás nélkül is" – nyugtat meg Mika János éghajlatkutató, az Eszterházy Károly Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

Ami hazánkat illeti, több évtized léptékében az éghajlat egyre szárazabb lesz. A klímamodellek előrejelzése szerint az évi csapadékmennyiség nem sokat fog csökkenni, az éven belüli eloszlása viszont nagy mértékben: főleg a téli félévben fog esni, nyáron pedig a hosszú forró, aszályos időszakokat eseti nagy felhőszakadások törik meg. Mindez sok szempontból több, mint kellemetlen:

- az egyszerre lehulló nagy mennyiségű víz villámárvizeket indíthat;
- a hirtelen nagy eső döntő hányada még azelőtt elfolyik, hogy a talaj beszívná, azaz hasznosulna;
- a nagy melegben fokozott a párolgás, tehát nemcsak a hasznos vízbevétel csökken, de a kiadás is fokozódik.

A köztudatban ez a Kárpát-medence elsivatagosodásaként csapódik le, ami azért túlzás.

"Magyarországból még a legpesszimistább forgatókönyv szerint sem lesz sivatag, sőt egyes számítások szerint a tendencia egy évszázad után megfordulhat, több fokos globális melegedés esetén – ami nagy baj lenne – időjárásunk egyre nedvesebb lehet. Ezek azonban olyan nagy, az emberi történelemben példa nélküli változások lennének, amelyek sok időjárási meglepetést tartogathatnak" - mondja a professzor

A világ megmentése elérhető cél

Ha világszinten tekintjük a problémát, a helyzet nem rózsás, de még nincs veszve minden, az utóbbi időben ugyanis kedvező folyamatok tanúi vagyunk: az országok már nemcsak a klímavédelem érdekében, de jól felfogott gazdasági érdekeik előnyös mellékhatásaként is csökkentik a szén-dioxid kibocsátását.

Jelenleg 70 százalékkal haladjuk meg azt az értéket, amit a tengerek, óceánok és a vegetáció el tud nyelni, azaz „már csak” ennyivel kellene csökkenteni az emberiség kibocsátását ahhoz, hogy ne erősödjön tovább az üvegházhatás.

"Nem teljesen irreális cél, bár ma még csak azt látjuk, hogy a kibocsátás legalább már nem emelkedik" - jegyzi meg Mika János

Viszont, még lejjebb kell szorítanunk, magyarán kevesebbet kell kibocsátanunk. Miért? Mert a globális átlaghőmérséklet mostanra egy Celsius-fokkal magasabb az ipari forradalom előtti szinthez képest. Ha még egy fokkal emelkedik, és ilyen magasan stabilizálódik, akkor már elég ahhoz, hogy a grönlandi jégtakaró elolvadjon. Ez pedig önmagában hét méterrel emelné meg a világtengerek szintjét – a világ milliós, tízmilliós tengerparti metropoliszai víz alá kerülnének Amerikától Ázsiáig.

Már csak két fok kell a katasztrófáig

Az úgynevezett katasztrófaküszöböt három Celsius-fokos globális hőmérsékletemelkedésnél lépjük át (vagy már kettőnél, de sok száz évig fennmaradóan): ekkor már visszafordíthatatlan, öngerjesztő folyamatok indulnak el. Ne feledjük, ebből egy fok már megtörtént!

Három foknál tehát a teljesség igénye nélkül:
- A vízbe csúszik és rövid idő alatt elolvad egy gigászi, nyugat-antarktiszi jégtömb, öt méterrel emelve a tengerek vízszintjét.
- Gyengül, és akár le is állhat az úgynevezett óceáni szállítószalag – ennek része például a Golf-áram és az Észak-Atlani-áramlás –, ennek következtében az északi területek eljegesednek. Ha teljesen leáll ez a fontos hőkiegyenlítő mechanizmus, akkor az észak-atlanti térség évi átlaghőmérséklete 10-15 fokkal csökkenhet, miközben a Föld többi része melegszik, teljesen átrendezve az általános légkörzés ma ismert rendszerét.
- Erősödik az El Niño és a La Niña jelenség, ami egyes térségekben extrém aszályokat, máshol tartós áradásokat okoz, elsősorban az alacsony földrajzi szélességeken.

Hosszan lehetne még sorolni a több fokos további melegedés következményeit, az ivóvíz- és élelemhiánytól kezdve, a klímamenekültek akár milliós számán keresztül az ökológiai rendszerek összeomlásáig, de a lényeg már ebből is kitűnik: nagyon nagy baj lehet a végén. De, hogy is mondta a professzor?

Van időnk és lehetőségünk tenni ellene, csak el kellene már kezdeni!

Forrás: 24.hu